Szorongásoldás a szülőszobán

Szorongásoldás a szülőszobán

FogadjáEdittok szeretettel és okulásul Sipos Edit munkáját, egy hazánkban elég aktuális és sok várandós nőt foglalkoztató kérdést boncolgató – Perinatális szorongásoldás című szakdolgozatának kivonatát.

“Ez az egy dolgozat sok új fejezetet nyitott meg nekem. Pl.: Miért fontos a tiszta éber tudat a szülés folyamán?, Mi az oxitocin jelentősége a kötődő kapcsolat kialakulásában? Miért olyan sok a gátmetszés hazánkban? Miért okoz vajúdás megnyúlást a szorongás a szülőszobán? Sok mindent alig mertem leírni, mert nem akartam elhinni, hogy más országban teljesen más a szülészeti protokoll. “ – Sipos Edit

Félelmek a szüléstől

„A vajúdás-szülés fejezetet jobb lenne egyszerűen átugorni!” Sok nő fejében létezhet ez a gondolat. Vajon miért félünk ettől az eredetileg nagyon is természetes és nőies folyamattól? A kórházi műszerek, a személyzet katonás volta, a tapasztalatlanság… mi okozhatja? Hogyan tudjuk félelmeink leküzdeni? Segít a szülőszobán a támogatást nyújtó szülésznő vagy doula? Vagy a kismamajógán begyakorolt relaxáció és a szülésfelkészítőn megszerzett tapasztalat ad nekünk önbizalmat? Vagy egyetlen menedék marad számunkra, a választott császármetszés? (Elektív vagy programozott császármetszésre gondolok).

Keressük meg együtt a választ!
A női testi és lelki egészség szempontjából napjaink egyik fontos kutatandó témája a szüléstől való félelem. A várandósság a kismama életében jelentős életesemény, és valószínű minden anyuka tapasztal félelmet és szorongást a szülése közeledtével. Az érzet intenzitása és minősége azonban nagyon különböző, hiszen saját pszichés kiértékelésük függvénye. A klinikai tapasztalatok alátámasztják, hogy a nő számára annyira elviselhetetlen lehet ez a szorongás, hogy orvosától császármetszést kér.

Európában, és hazánkban is átalakulóban van a szülészeti ellátás. A minden tekintetben kockázatmentes kismamáknál, a várandós gondozást a szülészorvos helyett a szülésznő láthatja el. Ettől a változtatástól sokan azt várhatják, hogy a várandós gondozásba belépő szülésznőkkel újra nőies szakma lesz a szülészeti ellátás.

(A 2014. áprilisában megjelent kormányrendelet szerint, az alacsony kockázati csoportba tartozó várandósok gondozása, a védőnők és a szülész-nőgyógyász orvosok mellett, a szülésznőkből és háziorvosokból álló team feladata lett).

Editfoto2A szakirodalomban azt látom, hogy a női félelmek a szüléstől a testi- lelki változások mellett a SZÜLÉS körülményeitől függnek leginkább. Tehát a HOL? – pl. a medikalizált szülészet milyen mértékben zavarja az elmélyülést a szülés alatt-, és a HOGYAN? – pl. az aktív orvosi kontroll mennyire szükséges és igényli-e az anya -, kérdésekhez kötődnek.

HOGYAN?

A szülés technokrata modelljéről az amerikai kultúrantropológus Davis-Floydtól olvashatunk. A szerző a mai amerikai társadalom rítusainak megfelelőjét a XVI. századi Descartesi modellben találta meg. Akkor a test-maga egy-gép metaforát alkalmazva elválasztották a testet a lélektől; a lélek megmaradt a vallásnak és a filozófusoknak, a test pedig „nyitottá vált” a tudományos kutatások számára. Erős kritikát fogalmaz meg Floyd, szerinte ez a metafora képviseli a mai modern szülészetet is. Visszaszorultak a szülésznők/bábák, dúlák; és cserébe a férfiak és a technológia (a gépek) vették át a helyüket. Persze szimbolikusan értelmezve a fenti modellt, az biztos, hogy a gépek vezette szülés (CTG monitor, Oxitocin infúzió, …stb.) a relatív biztonság mellett egyre inkább a női kompetenciát gyengíti. Az orvosok hoznak a nő helyett döntést, sőt maga az orvos hozza világra a babát.

Technokratikus SZÜLÉS modell: Holisztikus SZÜLÉS modell:
A technológia felsőbbrendű és szükséges A természet elég
Férfiközpontú -> Nő = tárgy Nőközpontú
Nő = tárgy Nő = alany(személy)
Nő = hiányos férfi Nő = nőies
Norma a férfitest Norma a női test
Test = gép Test = szervezet
(szülész)orvos = szakképzett technikus Szülésznő/bába = jártas kísérő, gondozó
Kórház = gyár Otthon = gondoskodó élettér
A legjelentősebb szociális egység az intézmény (kórház) A legjelentősebb szociális egység a család
Újszülött = termék Újszülött és anya = elválaszthatatlan egység
Szülés = mechanikai folyamat Szülés = élményáramlás
Szülés = az orvostudomány szolgáltatása a társadalom felé Szülés = a szülő nő saját aktivitása, amely új életet eredményez
Uterus = akaratlagosan nem mozgatható simaizom Uterus = anyaméh az egész reszponzív része
Császármetszést követő hüvelyi szülés magas kockázati tényező Császármetszést követő hüvelyi szülés alacsony kockázati tényező, normális
Átlagostól eltérő események (pl. farfekvés) császármetszést indikálnak Átlagostól eltérő események differenciált technikákat indikálnak
Kontroll és felelősség a szülést vezető orvosnál Kontroll és felelősség az anyánál, a segítő a szülést kíséri
Az orvos világra hozza a babát Az anya megszüli a babát

A szülés technokratikus és holisztikus modelljének összehasonlítása (Davis-Floyd, 1994)

HOL?
Medikalizált szülészet (Élet/halál helyszíne lett a kórház)

Raphael-Leff (2010) szerint a szülés, a nők legszemélyesebb, legbensőségesebb élménye lehet. A fejlett világban a szülés helyszínét a szakember gárda holléte, mint pszichoszociális körülmény határozza meg. A helyszín kifejezi a társadalmi értékrendet és berendezkedést is. Angliában a nők több mint 90%-a kórházban hozza világra gyermekét, így lett az intim érzelmi történésből nyilvános orvosi-intézményi esemény. Hollandiában az otthonszülést, mint lehetőséget a nők többsége választja. A középutat képviselő Svédországban szülőotthonokban, szülésznők asszisztenciájával hozzák világra a gyermeküket. Európában és hazánkban is a medikalizált szülészeti ellátás egyenes következménye a császármetszések számának emelkedése lett. (Itthon 34%-a a szüléseknek császáros.)

Milyen félelmetes lehet a szülő nőnek átengedni az irányítást a teste felett? Milyen eltűrni sokszor a megkérdezése nélkül meghozott döntéseket az orvosi beavatkozásokról, mint pl. a császármetszés? Milyen veszélyekkel járhat a sürgősségi, vagy programozott „császár” a pszichére?

Az életmentő császármetszés után, a veszélyeztetett újszülött érkezésével eltöltött eufóriát felváltja napokkal, hetekkel később a veszteség és kudarcélmény, a megmagyarázatlan önvád, hiszen akkor érti meg az anya, hogy nem természetes úton, szülés nélkül lett gyermeke. A sürgősségi műtét okozta „szülésélmény” sajnos lehet annyira traumatikus, hogy a kismamánál poszttraumás stressz zavar (PTSD) –t állapíthatnak meg. Annak ellenére, hogy az anyuka boldogan vette kezébe újszülöttét és alakult ki közöttük a kötődő kapcsolat, mégis a szüléséről alkotott emlékeit negatív érzések, félelmek, önvád, harag dominálhatja majd.

HOGYAN?
Kinek a kezében van a kontroll?

„Ha szülésélmény traumás, kevés kivétellel igaz, hogy aktívan vezették le és órához igazították. Ezeket a beavatkozásokat nagyon sok esetben a szülő nővel való részletes és informált beleegyezés nélkül hajtják végre, így az órakövető szülésből verseny lesz, aminek elsődleges célja az időtakarékosság.” Így fogalmaz meg erős kritikát Kitzinger aki a várandósság, gyermekszülés témakörben alkotott, és alkot ma is. (Sheila Kitzingert, az Angol Királyi Család magas rangú kitüntetéssel illette életművéért mint „szociális” antropológus). Ő feleslegesnek tarja a borotválást, ideje múltnak és károsnak a kőtörő pozíció- és a kengyel használatát, és azt hogy minden szülést az orvosnak kell levezetnie. A szülésmegindítás, burokrepesztés, gátvédelem szerinte mind szükségtelen beavatkozás. ( Csak a gátmetszés gyakorisága nagyon heterogén értéket mutat országonként: Svédországban: 9,7% míg az USA-ban 32,7%, hazánkban 62%). A légzés fontosságára hívja fel a figyelmet, a kilégzés relaxáló hatására, főleg a simaizom esetében. (pl. felhívja a figyelmet bizonyos légzéstechnikákra, melyek a méhszáj ellazításában vesznek részt). Szerinte, szülése közben zaklatják a szülő nőt ha ráparancsolnak, hogy nyomjon, vagy tartsa vissza a lélegzetét. A nyomjon! felszólításokat egyébként is nagyon károsnak ítéli, a vérnyomás-emelkedés, a glaucoma- veszély, a magzati keringésromlás és a nő kimerültsége miatt. De nemcsak ő, a WHO gyakorlati útmutatója –A normál lefolyású terhesség gondozása (1999) címmel -, is kritikát fogalmaz meg, és ajánlást tesz a szülőszobai ellátással kapcsolatosan. ( pl. a gátmetszések elfogadható arányára , melyet 10 % -ban határozott meg ideálisnak).

Medikalizált szülészet?

“A” kategória: bizonyíthatóan hasznos: “B” kategória: nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő:
Szülési terv

A nő ellátása információval az ő igénye szerint.( beleegyező nyilatkozatok, szülési protokoll)

Ital felajánlása

A szülés helyszínének megválasztása a nő megalapozott döntése által.

A lehető legkevesebb beavatkozás

A nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés helyszínén.

Non invazív, gyógyszermentes fájdalomcsillapítási módszerek a vajúdás alatt (masszázs, relaxáció)

Szabadon választott testhelyzet, szabad mozgás egészen a gyermek megszületéséig.

A szülő nőt arra biztatni, hogy ne fekvő pozícióban vajúdjon ill. szüljön.

Korai közvetlen bőrkontaktus és szoptatás a szüléstől számított egy órán belül

Rutinszerű beöntés és borotválás.

Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás és a szülés alatt.

Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása a vajúdás alatt.

Oxitocin adagolása (a baba megszületése előtt) olyan módszerrel, melynek során a hatások nem ellenőrizhetőek.

Kőmetsző pozíció alkalmazása a szülés alatt, kengyellel vagy anélkül.

Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban.

Hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban.

A WHO 1999-es gyakorlati kézikönyve a normál lefolyású szülés alatti ellátásról (részlet).


Editfoto3„Miért kell koncentrálunk a Félelem a szüléstől jelenségre?”

Ez a félelem lehet nagyon enyhe, de az intenzitása akár elviselhetetlenségig is fokozódhat, melynek maximuma a terhesség teljes elutasítása lehet. Sajnos ez a szorongás a várandósság alatt, a vajúdás alatt a gyermekágyban és évekkel a szülés után is megmaradhat.

Előfordulhat a fóbiás (elkerülő) fajtája, ekkor a Tokofóbiáról – várandósok ok nélküli félelméről a szüléstől/ terhességtől – beszélünk. A tokosz – görög eredetű, szülés; és a fóbia szavak összetételéből keletkezett a kifejezés. Ez a félelem annak ellenére is jelentkezik, hogy az anyák mélységesen várták gyermekük megszületését. Olyan súlyos fokú lehet, hogy a programozott császármetszés válik szükségszerűvé.

Nagyon fontos a szakemberek felismerjék ezeket a félelmeket, hiszen olyan súlyos mértékű szorongás kísérheti, mint a halálfélelem, vagy félelem attól, hogy az újszülött meghal. Ráadásul előszobája lehet a gyermekágyi lehangoltság- és depresszió esetleg a szülészeti pszichózisnak is.

Kismamák szüléssel kapcsolatos várakozások/tapasztalatok (W-DEQ) kérdőív

A félelem a szüléstől témában kifejlesztett – Kismamák szüléssel kapcsolatos várakozások/tapasztalatok (W-DEQ)svéd kérdőív a várandós szorongásokat tárja fel . A kérdőívet a svéd Linköping Egyetemen, a Klaas Wijma klinikai pszichológus és pszichoterapeuta csapata fejlesztette ki.

A W-DEQ kérdőív magyarra fordítása és alkalmazása kapcsán, arra kerestem a választ, hogy hazánkban a kismamák milyen félelmekkel néznek szembe a szülőszobán? Milyen megküzdési stratégiákat használnak sikeresen/sikertelenül? Mit tehet a várandós, hogy indokolatlan félelmét – a szüléstől és gyermekvárástól-, csökkenteni tudja?

EREDMÉNYEIM:

A kérdőíves vizsgálat során, a harmadik trimesztert töltő kismamák az általam fordított svéd kérdőív mellett egy állapot/vonás- szorongás és egy megküzdéssel kapcsolatos kérdőívet is kitöltöttek. Így megvizsgálhattam azt, hogy egy alapvetően szorongó személyiség a szülőszobán is szorong-e, ha igen, hogy lehet ezt elkerülni, vagy legyőzni sikeresen?

Szorongó állapot vagy szorongó személyiség kérdése

Az eredményeim alapján feltételezhetem, hogy a szorongó állapot és általában a szorongó személyiség előrevetíti a szülési félelmeket és a baba iránti aggodalmat, ugyanakkor csökkenti az önbizalmat is. Erre az eredményre azért kell odafigyelnünk, mert együttjárás van a szorongás általában és a szülészeti szorongás között. Ha az utóbbit szeretnénk csökkenteni akkor mi sem egyszerűbb, olyan körülményeket kell teremtenünk a kismama körül, ami biztonságot kelt számára, ami támogatást nyújt, bizalmat gerjeszt és ezáltal ellazítja őt. Gondolok itt a várandósgondozásra, a szülészfelkészítésre, vagy egyéb fakultatív programokra, mint kismamajóga, autogén tréning, meditáció, illetve a család és férj támogatása.

Várandósság/szülés és megküzdés

A stresszre alapvetően kétfajta viselkedéssel szoktunk válaszolni, így a megküzdési stratégiáink: érzelmi és probléma központúra oszthatók. A probléma centrikus reagálás akkor célravezető, ha képesek vagyunk az előttünk tornyosuló probléma okainak feltárására és azok megszüntetésére. Ilyenkor a kezünkbe ragadjuk az irányítást, és célirányosan „harcolunk”. Ebben az esetben elegendő energiával vagyunk felvértezve, és a cselekedeteink után azonnal csökken a stressz szintünk.

Nagy stressz , – esetleg betegség, vagy súlyosabb esetben a házastárs halála-, esetén úgy csökkentjük az érzelmi választ, hogy az okokkal nem törődünk, tesszük ezt azért, hogy visszanyerjük az egyensúlyunkat a valódi küzdelemhez. Ekkor az érzelmi megküzdés eszközeivel élve, elsőként az erőgyűjtés a legfontosabb. Ilyenkor a feszültség megmunkálásra koncentrálunk, ez azt jelenti, hogy próbáljuk mentesíteni magunkat a keletkezett problémát okozó felelősségvállalás alól, esetleg másokat hibáztatunk. Eltereljük a gondolatainkat, belenyugszunk állapotunk megmásíthatatlanságában, az önsajnálat vagy önbüntetés foglalja el gondolatainkat. A baj ekkor abszolút letaglózott bennünket. Létezik azonban egy kicsit „hisztisebb”, viszont annál sikeresebb érzelmi fókuszú megküzdés is, amikor a hirtelen harag elönt bennünket, vulkánként kitör, és a levezetett feszültség már képes a támaszkeresésre sarkallni bennünket. Megkeressük a számunkra fontos személyt, aki majd kiment bennünket a bajból.

A vizsgálatomban arra következtetek, hogy az érzelmi fókuszú megküzdés közé sorolt Önbüntetés és Belenyugvás nem sikeresek, csak fokozzák a félelmet és magányosságot a szülés és várandósság alatt. Azonban a támaszkereső pozitívan reagál a kihívásra, hatékonyan előzik meg a szülészeti szorongást, mert csökken a pesszimizmus és magányosság. Ugyanakkor a probléma centrikus megküzdéssel bírók kevesebb félelemmel, magánnyal és nagyobb önbizalommal tekintenek a jövőbe. Ez azt jelenti, hogy a kismama akkor lesz „sikeres” a szülőszobán, ha képes számba venni a teendőit, attól függően, hogy mekkora szorongást okoz számára, kér segítséget a családjától barátnőitől, vagy veszi kezébe az irányítást, és leküzdi az akadályait. Az első esetben a család fontos nőtagjai- anya, nagymama, nővér-, támogatását megpróbálja elnyerni, és együtt szervezik meg az elkövetkező 9 hónapot. Vagy önállóan – és mert számára ez az igazi visszaigazolás -, megkeresni a számára „elég jó” szülészorvost, a megfelelő körülményeket nyújtó szülészeti intézményt, doulát, vagy szülésznőt fogad stb. (Támogató mátrix kérdése)

További eredményekEditfoto

Feltételezhetem, hogy minél nagyobb a tudásunk a szülésről vajúdásról, vagy igényünk a megismerése – még ha félelemkeltő is-, az mindig csökkenti a szorongást.

Azok a kismamák, akik aktívan választottak szülés orvost, szülésznőt, doulát: kevésbé gondolták, hogy félni fognak és kevésbé lesznek magányosak a szülőszobán. Érthető is, hiszen a szorongást keltő kiszolgáltatottságot tudták csökkenteni, mert biztos kezek várják majd vajúdásuk/ szülésük alatt.

A relaxációs technikát, mint a meditációt, kismamajógát, relaxációt, gyakorlók: kevésbé gondolták, hogy félnek, magányosak és tehetetlenek, és általában kevésbé szorongnak majd a nagy esemény idején.

A kismamák, akik bármilyen szülésfelkészítőre járnak, – mint pl. kismamajóga, anya-magzat kapcsolatanalízis, hypnobirthing (hipnózisban szülés), relaxáció (autogén tréning) , kórházi szülésfelkészítő, és /vagy egyéni konzultációra- , úgy érzik majd kevésbé félnek és magabiztosabbak lesznek a nagy pillanatokban.

A kismamák, akik nem kérik az epidurális érzéstelenítőt, tudják mi vár rájuk a kórházban, és azt is tudják, hogy így a könnyebb kapcsolatban maradnak a testükkel és a születendő gyermekükkel. Tudatosak maradnak a döntő pillanatban, remélik, hogy a szülészfelkészítés kapcsán megtanult módszerek segítségével egyedül megbirkóznak a feladattal, remélik, hogy a tudatosság és válaszkészség segíti őket, és nem lesz szükség külső beavatkozásra, mint a szülésmegindításra, vagy oxitocin infúzióra sem. Ezzel együtt, megőrizve saját hormonális integritásukat, élvezhetik a saját oxitocin adta előnyöket, mint a zökkenőmentesen zajló méh összehúzódások a kitolási szakban, – mely akár örömérzést is okozhat -, a tejtermelés spontán beindulása, és a zökkenőmentes kötődő kapcsolat kialakulása a babával. Ők úgy vélték, kevésbe félnek majd , kevésbé lesznek magányosok és pesszimisták, de magabiztosak és természetesnek remélik a közeledő szülésüket.

Remélem az eredményeim hozzásegítik a mostani és leendő kismamákat, hogy legyőzhessék szülészeti félelmeiket. Nem is kell semmi mást tenniük, mint tudatosan készülni a nagy eseményre, sokat olvasni, nézelődni, tervezetni, keresgélni akár közösségi oldalakon. És nem a félelmek, hanem az örömök mentén olyan kismama foglalkozásokat, szülésfelkészítő technikákat fellelni és gyakorolni, ami magabiztossághoz és kellően ellazult állapothoz segíti őket. Fontos lehet olyan támaszt keresni, – lehet a férj, a leendő nagymama vagy barátnő-, aki a legnehezebb pillanatokon átsegíti az anyát, így a szülőszobán is végigkíséri a szülését.

SZÜLJÜNK FÉLELEM NÉLKÜL BOLDOGAN!

Sipos Edit
Klinikai- és egészségpszichológus MA
06-30-950-50-44

A kismamák az alábbi címeken érhetik el a kérdőívet és engem:
http://kapcsolatanalizis.webnode.hu
https://www.facebook.com/BABA.MAMA.kommunikacio